A klímatechnikában használatos rézcső

Mindenki tisztában van vele, hogy a klímatechnikában másfajta rézcsövet használnak, mint a gépészetben. Ez alapinformáció, de érdemes újra szót ejteni róla.

Egy – teszem azt – split-klíma hosszú élettartamához, megbízható működéséhez, a fölösleges szervizmunkálatok elkerüléséhez kiemelten fontos a rendszer tisztasága. A légnemű szennyezőanyagok (nitrogén, oxigén) a rendszer vákuumolása során könnyen eltávolíthatók, így komoly veszélyt nem jelentenek. Az esetlegesen rendszerbe kerülő szilárd szennyezőanyagokon port, különböző anyagmaradékokat, szemcséket kell értenünk. Különösen a kompresszort fenyegetik a szilárd szennyezőanyagok, hiszen itt egymáson csúszó alkatrészek találhatók és kopások, sérülések léphetnek fel. Ezek a kis szemcsék tönkretehetik, eltömíthetik a készülék adagolóját is, így nem jut kellő mennyiségű hűtőközeg a kondenzátorból az elpárologtatóba, s ennek nyomán lecsökken a készülék teljesítménye, rosszabb esetben le is állhat a működése. Már itt érdemes kiemelni, hogy az ilyen anyagok közé tartozik a rézcső falán – a megfelelő kezelések hiányában – megjelenő rézoxid is. Az ilyen veszélyek elleni védekezés részeként a csőszerelésnél a csövek szabad végeit mindig ledugózzák, illetve ha csővágásra kerül sor, akkor a szerelők mindig figyelmet fordítanak arra, hogy az újonnan kialakított csővégeket azonnal lezárják. A legnagyobb veszély azonban az, hogy a rézoxid, amennyiben nem történik meg kellő kezeléssel az eltávolítása, katalizátorként működik, vagyis olyan folyamatokat erősít, amelyek a kompresszor hűtőolajának elsavasodásához, tehát a kompresszor tönkremeneteléhez vezet.

Nézzük meg ezt az eseményláncot részletesebben! A rézcső felületén oxigén hatására rézoxid alakul ki, ez a belső réteg pedig katalizátorként meggyorsítja a freontöltet hidrolízisét víz jelenlétében (akár a nyomokban jelenlévő víznél), ennek eredményeképpen savak, többek között sósav keletkezik, amely tönkreteszi a kompresszor tekercselését. Így leéghetnek a kompreszszorok, s máris százezer forintos javításnál tartunk. Sőt vegyük figyelembe, hogy itt már nem elég a kompreszszor cseréje, hanem az egész rendszert ki kell tisztítani, amely szélsőséges esetben egy új installálás költségeivel ér fel. Összefoglalva, a fenti veszélyek miatt kötelező a szabvány által is előírt, speciálisan tisztított rézcsővel dolgozni. A klímaberendezések kompreszszorának 12-15 évig üzemképesnek kell maradnia, de ha nem tisztított rézcsővel kerül sor a telepítésre, akkor rövid időn belül tönkremegy.

A rézoxidot csupán mechanikus tisztítással nem lehet eltávolítani. Értelemszerűen a rézoxid eltávolításához vegyi folyamatra van szükség, ezért pácolják ezeket a csöveket. Tulajdonképpen a rézoxidot vízoldhatóvá teszik, majd a vízoldható vegyületet már könynyen el tudják távolítani. A megfelelően tisztított rézcső belső felülete oxid- és pormentes, száraz, a megmunkálás alatt keletkezett esetleges zsír- és olajmaradványokat nem tartalmaz.

A rézcső, valamint a megfelelően kivitelezett forrasztások és oldható kötések elegendő tömörséget biztosítanak a hűtőrendszernek. Tekintettel arra, hogy a freon halogénezett szénhidrogén (természetesen az új, freon-mentes hűtőközegekről itt nincs szó), tehát szénből, hidrogénből, fluorból, klórból stb. áll, ezért mindig ügyelni kell arra, hogy milyen más anyaggal kerül kontaktusba, annak kötésein vagy magán a csőfalon átdiffundál-e vagy sem. A freon egyébként közvetlenül nem veszélyes anyag, csak egy esetben válik azzá, ha nyílt lánggal kerül érintkezésbe: ebben az esetben idegméreg keletkezik.

A tisztaság szempontjából a legfontosabb szabály a csövek megmunkálás utáni azonnali zárása. Abban az esetben, amikor nem lágy rézcsővel dolgozunk és a helyi adottságok következtében forrasztásra van szükség, folyamatosan áramló nitrogén védőgázban kell a folyamatot elvégezni, a belső oxidképződés elkerülése és a megfelelő forrasztás minősége végett. Persze a legegyszerűbb minden esetben, ahol csak lehet, lágy rézcsővel végezni a szerelést. A fenti szempont magyarázza azt is, hogy miért nem lehet a félkemény rézcsövet melegítéses eljárással meghajlítani: ez is oxidképződéshez vezet, tehát mindig a hideghajlítást kell alkalmazni.